Digimon: Revolution

-Anya! Itthon vagy? – kérdezte Kazuki amint benyittt a házukban. – Hahó!

-Nincs itthon – hallatszott egy fiatal lány hang. – Elment a boltba…

-Mi? Az lehetetlen! Akkor ő is… - kiálltott fel Kazuki – megfagyott?

-Kazuki mi folyik itt? – kérdezte a lány.

-Nem tudom Ayumi, de rá fogok jönni…

-Félek – mondta csöpség és átölelte a bátyát.

-Ne félj, megyek és megkeresm anyát. Mind biztonságban leszünk itt! – próbála nyugtatni Kazuki a hugát, majd felvette a cipőjét és a kabátját majd az ajtóhoz ment.

-Vigyázz magadra! – mondta Ayumi.

-Ne aggódj! – válaszolt a fiú, majd kinyitotta az ajtót. A lába már a levegőben volt, amikor észrevette, hogy a jég elkezdett magasabbra hatolni és az összes közelben lévő házat teljesen befedi. Kazuki visszalépett és bezárta az ajtót.

-Mi történt? – kérdezte a lány aggódva.

-IceDevimon… - mormogta Kazuki.

-Ki az az IceDevimon? – kérdezte a lány csodálkozva.

-Nem fontos. Ayumi, bármi is történjék, ha egy mód van rá, ne hagyd el a házat! – mondta a fiú a lánynak.

-Ne aggódj, nem fogom. – válaszolt a gyermek, majd végignézte, amint Kazuki elment. Amint bezáródott az ajtó, a lábai felmondták a szolgálatott, és lehuppant a földre. Sírt.

Kazuki végigszaladt a Tizedik utcán, már amennyire lehetett szaladni a jégen, majd lefordult Seiraék háza felé. Néhány percel később, már arra várt, hogy a csengetésére válaszul kinyissák az ajtót. Seira anyja nyitotta ki, látszólag meg sem hallhatta a csengőt, mivel kabátban és sapkában volt, indulásra készen.

-Jó napot! – üdvözölte Kazuki a középkorú hölgyet, majd bement. Alig tett néhány lépést, amikor hallotta, hogy az ajtó bezáródik. Hátrafordult, és észrevette, hogy a hölgy már nincs a lakásban.

-Seira! Daisuke! Gyertek gyorsan! – ordította, majd az ajtóhoz szaladt. Kinyitotta és látta, hogy a nő elindul a kocsival.

-Ne tessék elmenni! – ordította, de a nő már nem hallotta, és elment.

-Mi történt Kazuki? – kérdezte Daisuke, a kővé dermedt fiútól.

-Az édesanyátok… elment… - válaszolt kikerekedett szemekkel.

-Mi? – kiálltott fel a most érkező Seira.

-Jól hallottad… - mondta Daisuke, majd betessékelte őket a házba.

-Mi vagyunk az utolsó, nem fagyott emberek a városban.

-Meg a húgom… - mormogta Kazuki.

-A húgod? Nem is tudtam, hogy van húgod. – mondta Seira csodálkozva.

-Ayumi, most egyedül van otthon, azt hiszem haza megyek érte, vagy eljösztök ti?

-Megyünk mi! – mondta Daisuke – még a végén IceDevimon megtámad…

-Ok, akkor idnuljunk! – mondta Seira, miközben felállt – DemiMeramon! Bearmon! Készüljetek! Elmegyünk!

-Hová? – kérdezte a két Digimon, miközben lejöttek az emeletről.

-Kazukihoz. – hallatszott a rövid válasz Daisuketól, majd felöltöztek és elidnultak.

IceDevimon egy ház tetejéről figyelte a három gyereket és a Digimonokat, amint Kazukiék felé szaladnak. DemiVeemon már teljesen be volt fagyva, egészen a szeme aljáig, így még ő is látott valamennyit.

-Látod őket? – kérdezte IceDevimon – Látod őket, amint magukkal foglalkoznak és egyáltalán nem érdekli őket, hogy mi van veled?

DemiVeemon tudta magában, hogy ez mind nem igaz, és hogy a barátai igen is meg fogják őt menteni, de talán a jég miatt, talán nem, egyre jobban kezdett ebben kételkedni.

-Ha átállnál az én oldalamra, én olyan erőt biztosítok neked, amilyenre még sohase gondoltál! – hörögte fagyos hangon a Digimon.

-Nem érdekel! – mondta magában DemiVeemon, és ezt ismételgette, hogy ne figyeljen oda fogvatartójára…

-Szokatlanul csendes ma a város… - mondta Kazuki

-Ja, elvégre csak mindenki meg van fagyva… - válaszolt Seira

-Nem, Kazukinak igaza van. IceDevimon érdekes módon még nem támadott… - mondta tűnődve Daisuke

-Nos, nekem nem hiányzik…

-Neked nem is hiányozhat, mivel nem a te Digimonodat tartja fogságban! – mondta élesen Kazuki

-Nem úgy értettem…

-Mindegy. Most az a fontos, hogy Ayumi biztonságban legyen. Gyertek! – zárta le a beszélgetést a fiú, és előrement.

-Fagyos Szél! – hallatszott többfelől is, majd kék csóvák hullámoztak mindenfelé.

-Mi a fene folyik itt? – kérdezte hangosan Seira, hogy a többiek is meghallják a szél zúgása mellett.

-Nem tudom – kiálltott vissza Daisuke.

-Digimonok! – ordította DemiMeramon

-Hol? – kérdezte tőle Seira

-Kazuki előtt! – a kis Digimonnak igaza volt. Kazuki előtt egy sereg SnowAgumon állta el az utat.

-Mit akartok? – kérdezte a fiú, de a SnowAgumonok csak gonoszan mosolyogtak és újra támadtak.

-Apró Jég! – kiálltották és egy-egy hatalmas jégdarabot köptek a fiú felé.

-Tűzgolyó! – kiálltotta DemiMeramon és egy jónéhány tűzlabdával elolvasztotta a jégcsapokat – Semmi esélyetek egy tűz Digimonal szemben! Tűzgolyó! -  kiálltot ismét, és elolvasztott két SnowAgumont.

-Majd meglátjuk! Fagyos Szél! - mondta a sereg és a mancsaikból fehér hullámló sugárszerű kék valamiket lőttek a gyerekek felé.

-Medve Gurulás! – kiálltott Bearmon, miközben oldalról felborította a SnowAgumonokat, mielőtt a támadásuk célt ért volna, majd DemiMeramonnal közös erővel néhány perc alatt végeztek az ellenséggel.

Az Angyal Palotában már csak néhány Angyal Digimon maradt, akit nem vetetek be a pajzs erősítéséhez. Pontosan egy MagnaAngemon, egy Angewomon és egy Piddomon. A 3 Digimon most éppen a trónteremben tartottak megbeszélést.

-A gyerekek késnek… - mondta MagnaAngemon

-Ha jól értesültem, akkor D’archmon Digimonokat küldött a valós világba feltartani őket! – szólt Piddomon

-És akkor még meddi várjunk? – kérdezte az Angewomon.

-Várjunk tovább? – mondta a Piddomon

-Van egy ötletem! Mi lenne, ha egy új gyereket keresnénk, aki majd segít nekik, és akkor hamarabb átkerülnek ide! –  mondta MagnaAngemon

-Remek ötlet! – kiálltott fel Angewomon – Van is egy ötletem ki lesz a Digimonja

-A gyermek egy kiválasztott huga lesz. Ayumi. – mondta Piddomon

-Hármunk közös erejébeől, pedig létrehozzuk a DigiTojást, melyben Puttomon lapul. – szólt Angewomon. A másik két digimon bólintott, majd kitartották kezeiket és fehér sugarakat lőttek, amik tojás formát vettek fel, majd az kirepült a terem tetején.

-Menjünk, álljunk be mi is a pajzsba! – szólt Piddomon és elindultak kifelé a teremből.

Ayumi éppen abbahagyta a sírást, amikor kinyílt az ajtó és belépett rajta a három kiválasztott és a két Digimon. Ayumi felpattant, majd a gyerekekről a Digimonokra nézett:

-De Arik! – kiálltotta és oda szaladt a Digimonokhoz

-Ayumi! Te látod őket? – kérdezte Kazuki

-Persze. Miért ne látnám őket? Egyébként mik ezek?

-Eh… Ezek Digimonok. Digitális Szörnyek egy másik világból. És ha látod őket, akkor az azt jelenti, hogy neked is lesz egy… - mondta Seira

-Tényleg? És mikor?

-Amint megtalálod a DigiTojását – válaszolt Daisuke

-Ezek tojásokból kellnek ki?

-Hát, valahogy úgy… - mondta Kazuki a fejét vakarva.

-És honnan fogom tudni, hogy hol az a tojás?

-Nyugi, meg fogod találni. Valahogy mind megtaláltuk a társainkat – mondta Daisuke

-Neked is van Kazuki?

-Van, csak egy gonosz Digimon, IceDevimon elrabolta. Ő fagyasztotta le az egész várost. – mondta a fiú komoran.

-És mit tehetünk az ellen a gonosz Digimon ellen?

-Harcolunk ellene, és hamarosan legyőzzük! – mondta Seira

-Főleg, hogyha a te Digimonod is itt lesz… - mondta Daisuke.

Hirtelen  a szoba padlója elkezdett fehéren fényleni, és Ayumi lábai előtt egy kis gömbszerű fénylő bigyó emelkedett ki belőle.

-Mi ez? – kérdezte a lány.

-A tojás! Érintsd meg! – mondta Kazuki. A lány ráfogott két kézzel a tojásra, ami abbahagyta a fénylést, majd megrepedd, és egy kis fehér pacni szerű Digimon ugrott ki belőle.

-Örvendek, Ayumi! Én vagyok a partnered, Puttomon! – mondta a kis Digimon

-Egy új fajtárs! – kiálltotta DemiMeramon és Bearmon, akik éppen most tértek vissza házfelderítő körútjukról.

-Na most van három digimon három különböző szinten. – mondta DemiMeramon – ha kiszabadítjuk DemiVeemont, akkor biztos, hogy legyőzzük az lőttünk álló akadályokat.

-Azért IceDevimon mindannyiunknál erősebb… - mondta Bearmon

-A SnowAgumonokat és az Icemonokat leszámítva az összes ellenfelünk magasabb szinten volt, mint mi! – mondta DemiMeramon – Kiváncsi lennék, hogy én mikor alakulok át?

-Vajon ha a mi Digimonjaink is olyan nagyok lesznek, mint mondjuk mint Hyougamon, akkor mit fogunk velk csinállni? A szüleink biztosan észreveszik, hogy mondjuk az ajtónál nagyobb „ember” ment be a házba. Ha másból nem a kivert faból… - monda tűődve Daisuke

-Na ja… - válaszolt Seria és Kazuki egyszerre.

A Digimonok hírtelen mind az ajtó irányába néztek a homlokukat ráncolva (már melyiknek volt…)

-Mi az? – kérdezte Kazuki

-Két Digimon közeledik, mind a kettő magasabb szintűek! Adultok! – mondta Puttomon

-Azaz? – kérdezettt vissza Seira     

-Azaz egyszinten vannak Hyougamonnal! – kiálltott fel DemiMeramon

-Hmm… ez különös… - morogta Bearmon

-Mi? – kérdezte Daisuke

-Mi nem vagyunk képesek érzékelni az ellenfél szintjét, de Puttomon igen.

-Ez tényleg különös… - mondta Kazuki – Mindenesetre nézzük meg azt a két Digimont!

-Rendben – bólintottak mindannyian, majd kimentek a lakásból.

Odakint nem kellett sokáig keresgélniük, hogy megtalálják a krülbelül 4 méter magas, két lábon járó hóembert, és a jeti digitális verzióját.

-A hóembr Frigimon! – kiálltott Bearmon

-A másik meg Mojyamon

-Hógolyó! –kiálltotta Frigimon, amikor észrevette a kiválasztottakat.

-Jeges Lövedék! – ordította a másik, majd egy hatlmas jégcsapot hajított a gyerekek felé.

-Tűzgolyó! – kiáltott DemiMeramon és még épphogy elolvasztotta a két támadást.

-Kik vagytok? – kérdezte Kazuki

-Mi vagyunk Lord IceDevimon bajnokai, – mondták kórusban – és azt a feladatot kaptuk, hogy pusztítsunk el titeket!

-Ezt nem is gondoltuk volna – mondta Seira unottan.

-Bearmon! Támadás! – kiálltott Daisuke.

-Segíts neki Puttomon! – utasította Digimonját Ayumi.

-Nekem, nincsenek támadásaim Baby1 szinten…

-Mi? – kérdezte a négy gyerek kórusban.

-Helyette az én képességem a Digimonok azonosítása!

-Ah, értjük. – mondta Seira – Segíts Bearmonnak DemiMeramon!

-Igenis! – mondta a kis Digimon, majd Frigimon felé repült, míg Mojyamonnal Bearmon foglalkozott.

-Medve Gurulás! – kiálltott Bearmon majd Mojyamonnak gurult, de lepattant róla, a Digimonnak pedig semmi baja sem lett.

-Tűzgolyó! – kiálltotta DemiMeramon, majd a tűzgolyóit Frigimonra dobta, aki ettől egy kicsit kiseb lett.

-Bearmon támadásai mit sem érnek! – mondta Daisuke

-DemiMeramoné viszont annál inkább, már vagy 60 centivel alacsonyabb lett Frigimon! – mondta Seira

-Van egy ötletem! – mondta Ayumi – Bearmon! Próbáld meg feltartani Frigimont, mondjuk a guruással, addig DemiMramon teljesen elolvaszthatja!

-Megpróbálom! Medve Gurulás! – kiálltott a medve, majd elkezdett a két Adult Digimon között szlalonozni.

-Remélem beválik, hugi!

-Én is… - mondta a lány és keresztbe tette az ujjait.

Úgy tűnik a taktika bevállt. A medve „támadása” annyira irritálta a két digimont, hogy meg is feledkeztek a másik Digimonról. Frigimon, már csak akkor kapott észbe, amikoralig volt magasabb Ayuminál.

-Hógolyó! – kiáltotta Frigimon, és megcélozva DemiMeramont. Bearmonnak abba kellett hagynia a gurulást, mivel szédült, fáradt, és meg kellett mentenie DemiMeramont, hogy az befejezhesse az olvasztást, így gurulásközben elrugaszkodott a földtől, és beleugrott a hógolyóba.

-Bearmon! Vigyázz! – ordította Daisuke, de már késő volt. Mojyamon Csont Bumeráng támadása telibe kapta Bearmont, aki az ütéstől hasra esett, és alig tudott felállni.

-Bearmon!  - ordított DemiMeramon, miután kikerült egy hógolyót. – Tűzgolyó! – mondta a kis Digimon, és elkezdte megsorozni a hóembert, aki hamarosan teljesen elolvadt.

-Visszavonuás! – ordított Seira, majd a földön heverő Bearmonhoz szaladt. Felkapta majd Kazukiék háza felé rohant, nyomában a többiekkel, és Mojyamonnal. Ahogy beszaldtak az udvara, Mojyamon megállt, majd visszafordult és elment.

-Vajon ide miért nem követett minket? – kérdezte Ayumi.

-Talán azért, mert a miénk és a Daisukeéké az egyetlen nem mirelit ház…

-Valószínüleg… - mondta Seria, majd letelepedett egy fotelbe.

-És most mit teszünk? – kérdezte Puttomon – Szegény Bearmont jól eltalálták…

-Várunk, hogy felépüljön, aztán majd eldöntjük… - mondta Kazuki.

-Mi a baj Puttomon? – kérdezte Ayumi a társát, aki még mindig az ajtónál állt.

-Csak azon gondolkodtam, hogy ha én nem tudok támadni, akkor mi hasznomat veszitek a harcban?

-Az azonosító képességed nagyon sokat ér!

-Valóban?

-Igen. Nyugodj meg, senki sem fog megutálni, csak azért, mert nem tudsz támadni!

-Akkor megnyugodtam.

-Gyere, csatlakozzunk a többiekhez!

-Rendben.

Folytatása következik…

Digimon: Revolution

Hétfő. Sokak számára a legrosszabb nap. Ezzel Seira sem volt másképp. A szél beletúrt rövid fekete hajába és becsukta zöld szemeit az arcába csapódó fuvallat elöl. Fáradtan és félig álmosan lépdelt az utcán az iskola felé. Október vége volt és szokatlanul hűvös. Szegény lánynak fél órába telt mire elérte az iskolát és kishíján csontig fagyott. Bent már valamivel melegebb volt. A kabátját berakta a szekrénybe és elindult az osztályterme felé. Az első órája fizika volt. Ahogy leült a padtársa mellé, egy vöröses barna hajú, szemüveges fekete szemű lány mellé.

-Helló – köszönt fáradtan.

-Szia, készültél a tesztre? –kérdezte a lány sokkal vidámabban és egy csöppet sem lehetett fáradtságot felfedezni a hangjában.

-Valamennyit igen… - hangzott a lassú válasz egy ásítással egybekötve.

-Hogy-hogy ilyen fáradt vagy? Mit csináltál az éjszaka? – kérdezte a lány csodálkozva.

-Tanultam… - hazudta. Valójában az egész estét azzal töltötte, hogy a beteg Digimonját, Mokumont ápolta. A csengő hírtelen megszólalt és belépett egy világos kék szoknyát és virgámintás kék blúzt viselő szőke, kékszemű nő.

-Jó reggelt, osztály! – üdvözölte a tanárnő a gyerekeket.

-Jó reggelt,  tanárnő! – köszönt vissza az osztály unottan, kórusban.

-Mindenki zárja be a könyvet és a füzetet! Csak egy toll maradjon az asztalon! Megírjuk a témazárót!

-Úr isten, csak éljem túl ezt a napot… - gondolta magában Seira.

Chrysalimon óvatosan belebegett egy elsötétített szobába. A szoba, vagy inkább terem hatalmas volt és csak a négy sarokban világított egy-egy gyertya, illetve a középen trónoló Digimon felett egy fénylő lila gömb.

-Mester, jelenteném, hogy az egyik Parasimonunk sikeresen bejutott az Angyal Palotába és megvertőzött egy Elecmont. – mondta féléken a Digimon.

-Nagyszerű, egy Elecmon… Sokra megyek vele! – jött a válasz egy kemény női hangtól.

-Na de D’archmon Mester, Az Elecmonról akármikor átmászhat Lord Dominimonra! – hangzott a mégfélénkebb válasz.

-És az mikor lesz? Holnap, holnapután, egy hét múlva? – ordítozott a „nő”.

-Amint esélye lesz rá… - válaszolt Chrysalimon szinte alig halhatóan.

-Tűnj a szemem elől! – ripakodott rá a fúria.

-Igenis, Úrnőm! – azzal kirepült a teremből.

-Méghogy amint esélye lesz rá… háh… - D’archmon, hogy nyugtassa dühét belelőtt egy kialudt gyertyába, ami gyertyatartóstul szétesett.

Fél háromkor Seira kilépett az iskolába és elindult hazafelé. Az idő már sokkal jobb volt, sütött a nap és szélcsend volt.

-Remélem Mokumon jobban van. Az egészben az az érdekes, hogy nem tudni, hogy mitől lett beteg… Elvégre egy Digimon, nem kaphatott el holmi náthát! – gondolkodott magában, amikor meghallotta, hogy valaki a nevét kiálltja.

-Seira! Seira! Várj meg! – hallatszott egy kedves férfi hang.

-Oh, szia Kazuki! – köszönt Seira, aki látszólag sokkal vidámabb lett, a fiú megjelenésétől.

-Haza felé? – kérdezte a fiú zsebredugott kézzel.

-Igen, nem jössz el? – kérdezte a lány, amint a fiú mély kék szemeibe nézett. Kazuki, ez a világos barna hajú, korához megfelelő termetű fiú volt az egyetlen, akinek Seira beszélt Mokumonról.

-Miért ne? –válaszotl a fiú, és elindultak. Hosszú perceken keresztül csak egymás mellet sétáltak, majd Kazuki megszólalt:

-Hogy van Mokumon? – kédezte.

-Nem is tudom, egyre rosszabbul. Hiába adok neki bármiylen gyógyszert megfázás ellen, nem használ semmit. – válaszolt a lání szomorúan. Pár percel később megérkeztek Seiraékhoz. Bementek, és felmentek Seira szobájába. Szerencsére senki sem volt otthon, úgyhogy lemehettek Mokumonnal a konyhába. A Digimon látszólag nagyon fáradt volt és a gyertya is alig égett már a fején.

-Hogy érzed magad? – kérdezte Seira.

-Nagyon éhes vagyok. – válaszolt a kis Digimon halkan.

Kazuki a hűtőhöz ment és kivett belőle egy kenyeret, vajat, sokát sajtot és néhány zöldséget, majd csinált egy szendvicset a Digimonnak.

-Tessék, ezt edd meg! – mondta, és lerakta egy tányérra Mokumon elé – Apropó, hol van a bátyád?

-Nem tudom, már itthon kéne lennie… - válaszolt Seira, akinek csak most tűnt fel, hogy Daisuke, a bátyja még nincs itthon.

A tizedik utca sarkán egy DemiVeemon rohant, nem sokkal mögötte egy Weedmon.

-Segítség!!! – ordította DemiVeemon, ahogy a torkán kifért, de érdekes módon, az egész utcában senki sem hallotta, sőt mintha nem is látták volna, pedig voltak egy páran.

-Nem menekülsz! Te is a Szent Úrnőt fogod szolgálni örök életedig! – kiabált utána Weedmon – Halálos Gyökér! – kiálltotta és a két csápjával megkötözte DemiVeemont  – Mondtam, hogy nem menekülsz! Hahaha

-Majd meglátjuk – hallatszott egy hang, majd egy barna valami neki gurult a Weedmon csápjainak és elszakította azokat. – Medve Ütés! – hallatszott megint a hang, és a barna guruló valami kétlábra ált, majd beleütött egyet Wedmonba, ami darabokra esett.

-Köszönöm, azt hittem már, hogy nekem is szolgálnom kell majd D’archmont.

-Ki az a D’archmon?

-Egy gonosz digimon, aki mindenáron el akarja foglalni az Angyal Palotát

-Értem. Na nekem mennem kell, vár a társam – mondta büszkén és elindult egy fa felé.

-Várj meg, veled megyek én is, hátha megtalálom az én társamat! – kiálltott utána DemiVeemon.

Mokumon épphogy befejzete a szendvicset, amikor hallották hogy a bejárati ajtó kinyílik.

-Tünés innen! – Seira felkapta Mokumont és a tálat, majd Kazukival együtt felrohant.

-Seira, itthon vagy? – kérdezte Daisuke egy kissé izgatottan. Seira nem válaszolt, úgyhogy a fiú elindult felfele a lépcsőn és bement a szobájába.

-Huh, ez meleg volt. – mondta nagy sóhajjal Kazuki.

-Ez viszont nagyon fincsi, már nem is vagyok olyan rosszul! – kiálltott fel Mokumon.

-Hé, egy kicsit halkabban, még meghalja! – kiálltott rá Seira

-Igazad van, de … ezt … most … nem … bírom … ki… - nyögte a Digimon, majd fényleni kezdett és egy kicsit megnőtt.

-Nahát, átalakult! – kiálltot fel Kazuki.

-Az lehet, de örüljünk, ha Daisuke nem vette észre ezt a fényt! – mondta Seira.

-Seira, DemiMramon lettem! – kiálltott fel a frissen átalakult Digimon.

-Gratulálok, csak fel ne gyújts valamit!

-Ne, aggódj, tud vigyázni, ugye?

-Még szép!

Hírtelen kopogtak Seira ajtaján.

-Seira, oda bent vagy? – kérdezte Daisuke

-Öh, igen, máris nyitom! – válaszolt – bújtasd el valahova!

-Ok – válaszolt Kazuki. Seira felállt és az ajtóhoz sétált, amíg barátja betuszkolta DemiMeramont egy szekrény mögé.

-Igen? – kérdezte a lány a félig nyitott ajtón a magas, hosszú barna hajú, barna szemű bátyjától.

-Öh, csak azt akartam megkérdezni, hogy… - kezdte, miközben benézett a szobába – áh, helló Kazuki!

-Ne értsd félre, nem történt semmi! – mondta Kazuki gyorsan.

-Eh… Ok, de csak a te kedvedért. – válaszolt Daisuke – Na, akkor én megyek…

-Jól teszed! – köszönt el Seira, és bezárta az ajtót. Kazuki kiszedte DemiMeramont a szekrény mögül.

-Szóval átalakult. És most? – kérdezte Seira.

-Ez volt a baja, ezért érezte magát rosszul! – hasított a válasz Kazuki fejébe.

-Legközelebb, azért szólj, ha át akarsz alakulni, mert akkor felkészülök rá!

-Úristen, már ilyen késő van? Sajnálom Seira, de mennem kell! – kiálltott fe Kazuki az órájára nézve, majd kiment a szobából. Alig ért el a lépcsőig, amikor Daisuke ajtaja kinyílt és egy kis kék valami fut felé, a nevét kiálltozva.

-Kazuki! Kazuki! Végre megtaláltalak! – kiálltott DemiVeemon és felugrott a gyerek nyakába, kishíján lelökve azt a lépcsőn.

-DemiVeemon várj! – rontott ki a szobájából Daisuke – Oh, Kazuki, te látod őt?

-Aha… De mégis honnan van? – kérdezte afiú elképedve.

-Bearmon mentette meg Weedmontól – válaszolt Daisuke.

-Bearmon? – kérdezte Seira, aki a zajra kijött a szobájából, a háta mögött DemiMeramonnal.

-Seira, neked is van Digimonod? – kérdezte Daisuke csodálkozva.

-Valahogy úgy – válaszolt a lány helyett DemiMeramon – mért neked is van?

-Bearmon…

-Wow, most már mind a hármunknak van! – kiálltott fel Kazuki – De nekem most muszály mennem. Na sziasztok! – azzal felkapta DemiVeemont és elrohant vele.

-Tudtad, hogy csak mi látjuk őket? – kérdezte Daisuke a húgától egy vigyorral.

-Télleg? Az klassz! –kiálltott Seira.

Kazuki amint hazaért felrohant a szobájába és leült az ágyára DemiVeemonnal.

-Annyira örülök, hogy végre megtaáltalak? – kezdte a kis Digimon.

-Mióta vagy már ebben a világban?

-Még DigiTojásként érkeztem ide, és a kikelésem óta téged kereslek. Azóta már egyszer át is alakultam amint látod.

-És hogy-hogy nem vettek észre az emberek?

-Mi Digimonok csak a kiválasztottak számára vagyunk láthatóak. – válaszolt DemiVeemon.

-Értem. Nos nekem sajnos hétköznaponként iskolában kell lennem, és nagy bajban voltam, mert nem akartam, hogy itthonmaradj, de most, hogy tudom, hogy láthatatlan vagy, akkor magammal viszlek.

-Az jó lesz! – kiálltott a kis Digimon

-Meghiszem azt!

Másnap Seira is magával vitte DemiMeramont a suiba, hogy megmutassa neki, mit kell áténie nap mint nap amíg ő otthon pihen. Az órák után a parkba mentek ahol találkoztak Kazukiékkal és Daisukeékkal.

-Mit csináljunk ilyen kellemes időben? – kérdezte Seira.

-Feküdjünk ki a fűre! – ajánlotta Bearmon

-Ok! – válaszolták a többiek és mind letelepedtek.

-Tényleg, honnan jöttek a Digimonok? – kérdezte Kazuki

-A Digitális Világból. – válaszolt DemiVeemon

-Egy a Földdel párhuzamos világ, ami tele van Digimonokkal és minden adatokból épül fel. – folytatta Bearmon.

-És miért jöttetek ide? – kérdezte Daisuke

-Nem tudjuk. Tojásokként érkeztünk és senki sem mondta el, hogy miért vagyunk itt, csak annyit tudunk, mint a többi, Földre küldött Digimonok, hogy a társainkat kellett keresnünk.

-Szóval nem csak ti vagytok? – folytatta a kérdezgetést Seira.

-Nos, ebben a világban csak mi. De vannak még párhuzamos Földek is, ahol már voltak Digimonok. Itt viszont mi vagyunk az elsők. – mondta DemiMeramon.

-És mit csináltak azok a Digimonok a másik világokban? – kérdezte Daisuke.

-Megmentették azt. – mondta Bearmon.

-Akkor gondolom nekünk is ezt kéne tennünk… -mondta Kazuki.

-Valószínüleg. – mondta DemiVeemon, majd mind visszafeküdtek a fűre.

Alig pihentek néhány percet, amikor az égen egy érdeske egpró lila pontot fedeztek fel, ami egyre csak tágult örvény formájában.

-Mi lehet ez? – kérdezte Daisuke

-Ez egy átjáró a Valós és a Digitális Világ között! – kiálltott DemiVeemon

Az örvény abbahagyta a növekedést és egy zöld golyó repült ki belőle egyenesen a 3 kiválasztott felé.

-És ez mi? – kérdezte Kazuki.

-Egy Digimon! – válaszolt DemiMeramon

A zöld golyó leereszkedett eléjük és egy hatalmas DarkTyrannomonná változott.

-Ez DarkTyrannomon! – kiálltott Bearmon és a másik két Digimonnal együtt harci állásba helyezkedett.

-Ti akartok harcolni ellenem? Hah. Tűz Csapás! – kiálltotta és egy hatalmas tűz oszlopot okádott a 3 Digimon felé, akikk épphogy eltudtak ugrani. Bearmon elrugaszkodott a földtől és beleütött a DarkTyrannomon szemébe.

-Tűz Golyó! – kiálltotta DemiMeramon és a kezeiből apró kis tűzlabdákat lövelt a DarkTyrannomon másik sezmébe.

-Áh, nem látok semmit! – nyivákolt DarkTyrannomon majd elkezdett össze-vissza hadonászni.

-Majd én megadom neki a kegyelem döfést! – mondta DemiVeemon és beleütött ellenfele arcába.

-Támadjunk egyszerre! – javasolta Bearmon – Medve Gurulás! – kiálltotta, miközben egy barna golyóvá formálódott és nekigurult a DarkTyrannomon lábának, aki felesett.

-Tűz Golyó! – kiálltotta DemiMeramon és tűzlabdákat lövelt a szörny talpába.

-Most én jövök – és DemiVeemon elkezdte csikizni a MasterTyrannomon másik lábát, aki ettől elkezdett vánszorogni.

-Medve Ütés – mondta Bearmon és egy felugrás után, az öklével MasterTyrannomon hasába érkezett aki darabokra esett.

-Igen, nyertünk! Kiálltotta a három kiválasztott és felkapták a Digimonjaikat.

-A baj csak az, hogy ezt az örvényt biztos, hogy mindenki észre vette. – mondta Seira sötéten.

-Igaz… - válaszolt Kazuki – hmm, ma nézni fogom a híreket, kiváncsi vagyok milyen magyarázatot találnak ki rá. 

-Na ja… - mondta Daisuke és elindultak hazafelé.

Az Angyal Palota a Digitális Világ legfontosabb pontja. A hét tornyú kastély az utolsó centiméterig csillogó kristályokból épült és minden termét bejárja a fény. A Palota legmagasabb tornyában él a Digitális Világ jószívű uralkodója, Lord Dominimon. Sajnos a Digitális Világban most nem honol béke, mivel az egyik lányát, Angewomont megfertőzte a Sötétség és D’archmonná változott, és most arra készül, hogy lerohanja őt. Dominimon viszont sose bántaná a lányát ezért 3 DigiTojást küldött a Valódi Világba, hogy a kiválasztottakkal együtt majd a Digimonjaik legyőzik és megtisztítják a lányát. A trónterem ajtaja lassan kinyílt, és Ophanimon lépett be rajta. Odasétált szerelméhez és letérdelt előtte.

-Dominimon, mikor kapjuk vissza végre a lányunkat? – kérdezte a Digimon könnyekkel küszködve.

-Nem tudom, drágám. Remélhetőleg, a Tojások már kikeltek és meg is találták a társaikat.

-És ha nem? Mi van ha nem találták meg őket? Mi van ha sose tudnak ide jönni? – fakadt ki a Digimon

-Várnunk kell Drágám. – mondta nyugodt hangon Dominimon

„-Senki sem tud magyarázatot adni a ma magjelent két lila örvényre az égen, ami egy apró pontbol tágult egy kb. 2 méteres lyukká, majd eltűnt.”-mondta a bemondó az esti híradóban.

-Csoda, nem találtak ki valami őrültnagy hülyeséget! – mondta meglepődve Kazuki.

-Maradsz vacsorára, Kazuki? - Kérdezte Seira.

-Kösz, nem mennem kell haza, DemiVeemon már nagyon fáradt.

-Akkor kiengedlek. – azzal feláltak és  bejárathoz sétáltak.

-Holnap akkor találkozunk a suliban. Szia! – mondta Akzuki, miközben felhúzta a cipőjét és elment.

Ahogy az utcán sétált egyre jobban fázni kezdett.

-Te is fázol? – kérdezte DemiVeemontól.

-Én … m… már meg is f… fagytam. – válaszolt az dideregve.

Ekkor a hozzájuk legközelebbi csatornafedő daraokra tört és egy fehér kéz elkapta DemiVeemont és kitépte Kazuki kezéből, majd lehúzta magával a mélybe.&